Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
A most bejelentett gravitációs hullám érkezési irányát összevetve azzal, hogy a detektorok az Egyesült Államok területén vannak: látható, hogy a föld alól jött a jel. (No problem, neutrínódetektoroknál is láttunk már ilyet - nincs "rossz idő", nincs "nappal" a neutrínó- és a gravitációshullám-csillagászatban.
És ha csak egy kábel hibásodott meg? Mert ugye: amikor a relativitáselmétebe illő dologról van szó, akkor az azonnal elfogadott a mérés, ha pedig nem, akkor máris a kábel hibásodott meg (lásd fénysebességnél gyorsabb neutrínók esete).
Közben az jutott az eszembe, hogy a Föld felszínén mérve van a két hely között 3000 km távolság, nem "légvonalban", de még ezt figyelembe véve sem adódik ekkora eltérés. Annyit nem görbül a Föld ilyen rövid szakaszon, hogy 30%-al rövidebb legyen a távolság.
A jobb felső ábrán a livingstoni és hanfordi jelek együtt látszanak, 6,9 ezredmásodperc eltolással egymáson, ennyi volt ugyanis a két érkezési idő közötti különbség.
Azt el tudja valaki magyarázni, hogy ha a gravitációs hullámok fénysebességgel terjednek, azaz 300 ezer km-t tesznek meg másodpercenként, és a két detektor egymástól 3 ezer kilométerre vannak, akkor miért 6,9 ezredmásodperc különbséggel észlelték a jelek a detektorok? 3 ezer kilométert a hullámoknak 300 /300 000s = 1/100s, azaz egy századmásodperc, másképpen 10 ezredmásodperc alatt kellet volna megtenniük. Ez alapján a gravitációs hullámok 434 ezer km/sec sebességgel terjednek.
A 90-esek évek elején az azóta erodálódott hírnevű Kisfaludy György tartott erről előadást, nagyon tetszett, csak sajnos évekkel ezután égett be a gabonakörökkel és persze senki nem vette már komolyan.
