Csak a legnagyobbak játszottak, játszanak "álló "alapokon :-) Jimmy Smith, Booker T, Jon Lord, Emerson, ill. a mai napig Brian Auger. Szerintem klassz kezdeményezés, gratulálok.
Szerencsére mifelénk a Cry Free-ben Soós Norbi a C3-asát is álló csöves alapra váltja a hangmalomról ha Lord is annó úgy játszotta. Nagyon másképp szól és szintén jó! :-)
Most, hogy így írod ezt az opto megoldást, ezt most kis méretben akár otthon is meg lehetne csinálni, csak kell egy olyan nyomtató, ami diszkre is nyomtat. Koncentrikus körökre ki kell szerkeszteni a megfelelő frekvenciájú színusz görbéket, Aztán már csak infra érzékelőkkel a fény intenzitását kell hanggá alakítani. Nagy előnye lenne ennek a megoldásnak, hogy 360fokban helyezkednének el az érzékelők, és nem egy fázisban jönnének a hangok, mint a digitális klónoknál :-)
Jó arc, közvetlen, szimpatikus ember. Az első videórészletben az a kései B3-as rettentően túl van torzítva. Ettől elveszti a dögét, inkább olyan mint egy szúnyog. De utána az A102-esen mindjárt minden rendbejön, az úgy szól ahogy kell. Szerintem.
Megnéztem tőle egy másik videót, ez finom.
https://www.youtube.com/watch?v=8VOEyzGKtXQ
Különösen érdekes hogy először egy model A orgonán játszik, ami némiképp B3-asított, de nem annyira mint az enyém. Utána A100, majd a végén ismét ey finom cuc a CV.
Mindenképp üdvözlendő vállalkozás, ámbár közel 900ft-ért egy Jimmy Smith kávé nem csekélység.
Ellenben ingyen lehet játszani a hely A102-esén. Szerintem fordítva lenne buli.
Szerencsére idehaza is van egy látogatható hely, ahol egy gyönyörű 1962-es A100/122 is kipróbálható, méghozzá Kecskeméten a Victoraudio hanglemezboltban.
Nem teljesen Hammond, de orgona a kérdésem... Van egy JV1000 szintetizátorom, és az orgonáját szeretném valahogyan megtunningolni.. Nagyon vérszegény a hangja. Amire gondoltam: veszek bele egy SR JV kártyát, ez az egyik gondolatom, de nem győzött meg a hangja.. Vagy veszek hozzá pl egy Boss RT20-at, esetleg egy Strymon Lex-et...
Ha valakinek van ilyesfajta tapasztalata, kérem, ossza meg velem.
Tegnap a Jedermannban ismét Kéknyúl volt. Előbb trióban, majd Weisz Gáborral. Ez az XXL-es baritonszaxija félelmetes jól szól és kíváló muzsikus. Korábban Ronnie Cuber recsegett hasonlóan JoeyDe alá. Most inkább a korábbi saját repertoárt lehetett hallani, a paksi négy számot és pár Doktort. A szólók nagyon elborultak, gyakran az egész zenekar átment impróba. Matyi is több helyen a finom megoldások helyett a bestiálisat választotta, nem spórolt az idővel. Újdonság a sok 64-es villámgyors virga. Megint nem véletlenül volt végig kitörő ováció a zsúfolásig telt házban.
Kis klubban azért javaslom a hangzásra jobban odafigyelni, a gitár soxor hangos volt, a dob csak felerészben. Ezek mellett az orgona gyakran a dinamikán túllépve torzult be. Nagyon rossz beidegződésnek tartom rendkívül sok gitárosnál hogy oda teszik a cuccukat ahol a legkevésbé hallják, emiatt "kénytelenek" a kelleténél hangosabbnak lenniük a közönség irányába. Kíváló ellenpélda pl. Jimmy Smith 1962-es videója ahol nem a nadráxárát lengeti az alap hanem a fülébe szól.
