Rég voltam Kéknyúl koncerten. Mivel jobb szeretem a triózene intimebb hangulatát ezért.
Mostanában viszont nem játszanak annyit mindenféle romkocsmában, bárban, inkább kevesebbet, de nagyobb helyeken. Tegnap mégis elmentünk.
Fenntartásaim vannak az ilyen nagylétszámú csapatokkal mert ott az egyes hanxeresek kevesebb szerephez jutnak törvényszerűleg.
Mégis, amit tegnap láttam, hallottam, attól leesett az állam. Nemrég volt a tévében, felvételről többször is visszanéztem a Műpa-s nagykoncertjüket, a hasonló A30-asat, a számaik ismerősek. A felvételek tökéletesen közvetítették a koncertek hangulatát. Eddig nagyon ügyes zenekar képét adták nekem, tehetséges és szorgalmas zenészekkel.
Eddig.
Tegnap ugyanis olyasmit nyújtottak amit nem lehet szorgalmas gyakorlás eredményének föltüntetni. Még a tagok jobb összecsiszolódásának sem. Számomra az jött le hogy új alapokra helyezték a zenélést, amitől a tehetséges európai fiatalok helyett vérpofi amerikai szupersztárokat lehett hallani. A műsor inkább pop-funk merítés volt. Az elvontabb témák helyett a szórakoztatás, énekes számok voltak szinte végig, sokkal kevesebb instrumentális betéttel. Azok is egyszerűbben. Minden taktus vágott mint a borotva, max. dinamikával. A műsor hangulata, az előadásmód gördülékeny eleganciája, a betétek kifejezett ötletessége más szintre emelte a csapatot.
Vagyis megtörtént a csoda!
Egy apró változás láncreakciót okozott a tagoknál. Matyi kierősítése az első harmadban erősen kívánnivalót hagyott maga után, a lezli túltorzított volt, (kit érdekel ilyenkor?!) mégis elegáns, feszes és rövidebb szólóival, kíváló basszussal összefogta a zenét. Külön kiemelném Ávéd Jani szaxofonszólóit. Élete eddigi legnagyobbját fújta. A dob abszolút 100%, amerikai szinten. Talán engedhettek volna egy kis önálló taktusozásgatást is. Csak Andy volt a gazda. Kíválóan adta a konfot, vezényelt, éneke hibátlan, abszolút színpadra született. Ez az egészet a zsűri is észrevette, az ováció 1-2 szám után sikításba csapott, sztárzekenarnak megfelelően. Végülis megfejthető a tegnapi előadás, ami nem a csillagok állásának köszönhető és nem is csupán a szorgalomnak. Bármi lesz, nehéz lesz ezek után. Ezúton gratulálok a tegnapi felejthetetlen koncerthez!
"Ezzel szemben a mechanikus orgonánál az „egymásra rakódó rétegek” miatt jelentős hangerő és hangvastagság változás is történik. "
Ilyesmin a legkönnyebb lenne változtatni, ahogy mondva vagyon, programozással, pont úgy mint egy repülőgépszimulátor esetén is szinte 99,9%-ig meg tudják közelíteni a valóságot.
A hangszereknél főleg napjainkban egy gyártó se játssza ki az aduászait, azaz szeretnének ők még 1-2 új funkcióval évek múlva is szerintük forradalmian új (szerintünk csak átkozmetikázott) dolgokat eladni, ez a létfenntartásuk lényege. Épp ezért lehet várni az igazira, mint a mesében, mert senki nem fog ezzel foglalkozni.
A másik hogy az analóg dolgoknál olyan áramköri elemek egymásra hatása is megvalósul, amit műszeresen is nagyon nehéz lenne mérni, mert szinte már az ezotéria határait súrolnák, mint pl. egy budhista pap által épített méregdrága high end erősítő. Ez egész odáig elmegy, amire ma konkrét tudományág létezik, a kémia és anyagszerkezettan. Nyilván nem az elektromágnest alkotó atomok modellezési kényszeréről kéne szó legyen, de sok olyan dolog történik egy egyszerű vezetékben is, ami ma még nem teljesen feltárt. Így egy olyan komplex eszköz mint a Hammond és hozzá a Leslie elég komplikált dolog azért, mint hogy egyszerű színusz generátor lenne.
Azt mondom a jelenlegi szinten meg kell keresni a legkevesebb megalkuvást igénylő megoldást (analóg eredetit venni, vagy egy nagyon jól utánzó digi klónt mint Hamichord, C2D, esetleg csöves előfokkal + vmilyen Leslievel vagy szimulátorral felturbózni egy digi klónt) és zenélni, zenélni, zenélni! Ez az egyedüli lényeg, nem az hogy mit csinálnak a bitek adott szinten túl szerintem...
Persze aki ügyes és megfelelő szakértelme van, akár 0-ról is építhet analóg replikát, a tervrajzok is elérhetőek ehhez! ;)
Szerintem programozással is sokat lehetne javítani, ahogy a lezliszimulációk a mai napig is szépen fejlődnek.
A programban azt kellene megadni, hogyha a regisztrációból kifolyólag újból meg is szólal(na) ugyanaz a hang, ne pont azon a frekvencián szólaljon, hanem pici elhangolásal. 1-2-3Hz még bőven belefér. Továbbá véletlengenerátorral kéne a hangkerekek egyenetlenségeit behozni.
A keyclick esetében meg a leütésérzékenységgel lehetne jobban az egymás után záródó kontaktusok időbeni hosszát utánozni.
Persze akkor is megmaradna műanyag szintetizátorhangnak, de mégis előrelépés lenne szerintem.
Talán még az is közrejátszhat, hogy a mechanikus hanggenerátornál az egy tengelyen forgó kerekek között fix, de véletlenszerű a fáziseltérés. Ezzel szemben az elektronikus hangkeltésnél nulla a fáziseltérés egy hang és egy oktávval feljebb megszólaló hang között. Mondjuk ez 91 független oszcillátorral elkerülhető lenne, de gondolom a gyártóknak ez túl drága megoldás, vagy stabilitási okból nem megvalósítható.
Egyetértek Zsolttal. Nekem az összes klónnal (legalábbis azoknál, amelyekkel eddig találkoztam) és szoftverrel az a legfőbb gondom, hogy hiába húzogatom a drawbar-okat, dinamikai különbség alig érzékelhető, csak a hangszín változik a felharmonikusok keverésének arányában. Ezzel szemben a mechanikus orgonánál az „egymásra rakódó rétegek” miatt jelentős hangerő és hangvastagság változás is történik. Ha egy klasszikus 888’-ról áttérek full-ra, akkor teltebben, vastagabban (és hangosabban) kell(ene) szólnia a hangszernek. Nekem ez a legfőbb hiányérzetem.
Kérdésem a műszaki ismeretekkel is rendlekező Hammond-kedvelőkhöz: mi lehet az oka a mechanikus Hammond különleges egyedi hangjának, szemben a legtöbb klónnal? A mechanikus hanggenerátor is szinuszjeleket állít elő (vagy mégsem?), és ezekből keveri ki minden egyes billentyű hangját a 9 húzóregiszter által meghatározott arányban. Azt hinné az ember, hogy mi sem egyszerűbb ugyanezt elektronikusan utánozni. Mégis, kitartott hangoknál is lényeges különbség van, nem csak a hang megszólaltatásakor (amikor a 9 kontaktus nem egyszerre záródik, de ezt is lehet elektronikusan szimulálni). Még leállított Leslie esetén is hallható a különbség. Gondolom, részben a csöves erősítő is szerepet játszik, de ez számomra nem elegendő magyarázat. Talán a klónok túl tökéletes, torzítás- és felharmonikus-mentes jelekből keverik ki a végső hangot? Gondolom, azok is mind eltérően működnek, ezért is nem szólnak egyformán. Most a sampler-es megoldásoktól tekintsünk el, mert azok nem keveréssel képezik a hangot.
Ez egyben ennek a szakasznak az újrakalibrálását is maga után vonja. Sajnálatosan a billentyűket fell kell emelni mert ezen hanxedők az első oldalon vannak.
És a többihez képest még ez szól is vhogy. Mármint a Rolandtól akkor ez a legtöbb ami kitelik. Persze ár/érték/funkció tekintetében nem túl rossz a VR09 azért.
Kicsit kezdtem örülni most az újonnan bejelentett FA06 kapcsán is (3 kiló körül Integra7 hangok, sequencer + sampler egyben!) aztán kiderült a cigányság: a sampler lehetőségei csak a pad gombokra terjednek ki... :((
A mikrostationöd múltkori vibrátó stb dolgairól akkor nem raksz ki vmi demót?
Amennyivel drágább a C2D, annyival jobb is a hangja.
Igazából digitális kétmanuálos orgonában ma szerintem a Hamichord a létező legjobb a lagújabb VB3 szoftverrel. Hasonló áron érhető el.
SK2 - C2D H'chd MC-3
Viszont nem értem. Digitális klón csak arra jó hogy ha szállítani kell, mert azt sokkal könnyebb. Ha csak otthonra kell, miért nem veszel igazit?
Azoknak ezerszer jobb a billentyűzete és még annál is SOKKAL jobb a hangja. Sőt, szerintem még megbízhatóbbak is :-)
Ráadásul egyből van hozzájuk pad, 25-ös sugaras basszpedálsor kompletten.
Egy egyszerűbb 2×5 oktávos E100 szinte ezen fenti klónok feléből is kijöhet. Az igazi végállomás, az A100-B3 meg alig drágábban mint a C2D teteje.
E100 - A100
Ha tanácstalan vagy, itt a fórumon találsz segítséget. Célszerű minden hangszert előbb személyesen meghallgatni, kipróbálni. Úgy könnyebb lesz egy jó döntést meghozni a saját tapasztalataid alapján.
Nálam az igazi (A100+142) meg a sampleres megfejtésem bármikor kipróbálható.
A C2D szerintem előfordul a Hitspace házatáján.
Az SK szériából is van 2-3 db Budapesten.
Hamichordból csak Székesfehérváron van az A102-ese mellett :-)
Egy Hammond klón megvásárlását fontolgatom, kizárólag otthoni (szobai) hobby felhasználásra. A kiszemelt „áldozatok” a Hammond SK2, és a Clavia Nord C2D. Sok külföldi oldalon szereplő tesztet, véleményt végég néztem, de teljesen tanácstalan vagyok. Szerintetek melyik a jobb, melyik éri meg jobban az árát (Hammond SK2: 719000 HUF, Nord C2D: 890000 HUF) ?
SK2 - C2D
H'chd MC-3
E100 - A100
